A Kutya meg a Macska! Kézműves kávébár
Kérlek, mutassátok be röviden a vállalkozásotokat! Mikor döntöttetek úgy hogy vállalkozni fogtok, mi adta az ötletet?
Vállalkozásunk az A Kutya meg a Macska! Kézműves Kávébár, ami egy szendvicsező-kávézó Győr belvárosában. A kávézónk a városban teljesen egyedi és újszerű. Ez megmutatkozik abban, hogy tömegtermékek helyett kistermelői natúrleveket, kézműves kekszeket és különleges minőségű szörpöket tartunk, valamint minden héten új szendvics és sütemény készül a saját konyhánkon. Emellett az jellemzi a kávézót, ami minket, tulajdonosokat is: egy pár vagyunk, de nagyon különböző ízléssel, ezt a kávézó berendezésében és az étlapban is érvényesítettük. Az üzlet berendezésében is arra törekedtünk, hogy mindkettőnk stílusát meg tudjuk mutatni úgy, hogy az közben harmonikus egészet alkot - így az üzlet egyik részében sötét színek és modern stílus dominál, a másik oldalon viszont natúr és világos bútorok, romantikus hangulat hívogatja elsősorban a hölgyeket.
Miért lettetek vállalkozók?
Mindketten már évek óta szerettünk volna egy saját vállalkozást. Nekem az egész családom vállalkozik, a család három tagja (édesapám, édesanyám és én) összesen három családi vállalkozást vittünk ilyen-olyan felosztásban a családon belül, Szilárd pedig mindig is önálló akart lenni. Mind a ketten a vendéglátásban dolgoztunk eddig is, így egyértelmű volt, hogy ezen a vonalon megyünk tovább, és az elmúlt évek során szerzett tapasztalataink alapján döntöttünk úgy, hogy kávézót, vagy bisztrót szeretnénk, semmiképp sem hagyományos melegkonyhás éttermet nagy személyzettel. A gondolat megvolt, a tőke nem - aztán Szilárd felfedezte a “Fiatalok Vállalkozóvá Válásának Támogatása” hívó szóval fémjelzett TÁMOP 2.3.6. pályázatot, ami pont megadta a szükséges kezdő löketet. Mivel már az “A” komponensre való jelentkezési határidő előtt legalább fél évvel elkezdtük nyomon követni a pályázatot, nem kellett hirtelen nagy döntést hoznunk, eleinte tervezgettünk, kávézókba jártunk inspirációt gyűjteni és figyeltük, mikor lesznek teendők a pályázattal kapcsolatban. Mikor végül lehetett már jelentkezni, már kezdtünk komolyabban gondolkodni - mivel Budapesten éltünk és dolgoztunk, el kellett döntenünk, melyik régióban akarunk részt venni a pályázatban, hová költöznénk, hol kezdenénk új életet. Mivel az elején olyan sok volt a bizonytalanság, mindig csak egy lépést tettünk, aztán egyszer csak már eldöntött ténnyé vált: győriek leszünk.
Honnan jött a Kávézótok neve?
A kávézónk nevén sokat gondolkodtunk, még többet vitatkoztunk. A tervezési folyamat elején mindketten hoztuk az ötleteket: olyan kávézót szeretnék, ami… így néz ki, ezt adjuk benne, ilyen színek legyenek. A másikunk mindig az ellenkezőjét mondta. Rájöttünk, hogy sosem fogunk tudni olyan kávézót létrehozni, ami kicsit ilyen is meg kicsit olyan is, hogy mindkettőnknek megfeleljen, mert a kompromisszum ára az lesz, hogy egyikünk sem érzi majd a sajátjának. Erre ugrott be az a megoldás, hogy legyen az a kompromisszum, hogy nincs kompromisszum. A kávézó pont olyan lesz, amilyennek Szilárd akarja, meg pont olyan is, mint amilyennek Zsófi, és ezt a kettőt valahogy egy tető alá hozzuk. Pont, mint otthon az állataink: a kutya örökké kergeti a macskát, a macska meg pofozza a kutyát, de azért időről időre egymás mellé gömbölyödnek a kanapén. Mi is teljesen mások vagyunk, de valami mégis összetart minket. Szóval innen. A Kutya a kutyánk, a Macska a macskánk, de ugyanakkor a Kutya Szilárd a Macska meg Zsófi.
Milyen típusú ital és étlappal várjátok a vendégeiteket?
A Kutya-Macska ellentét jellemzi a kínálatot is. Eredetileg az volt a terv, hogy lesz egy “Zsófi” és egy “Szilárd” ajánlat, valamint közös dolgok, mint például a kávé és a bor. Így is kezdtünk, aztán rájöttünk, hogy ez így nekünk tök unalmas. Pont azért (is) akartunk saját helyet, hogy ha látunk egy jó főzős műsort és eszünkbe jut valami hihetetlen tök jó dolog, akkor egyszer csak kipróbálhassuk. Egy állandó étlap egyrészt azt jelentette, hogy minden alkalommal ugyanazt kellett sütni, ugyanúgy tálalni, másrészt azt is, hogy nagyon sok dolgot kellett egyszerre tartani, ami főleg rögtön nyitáskor sok nyersanyagveszteséggel jár, illetve a hirtelen beugrott új recepteknek nincs meg a helye. Ezért úgy döntöttünk, hogy legyen inkább szűk étlap, de minden héten más. A bisztrókultúra amúgy is azzal jár, hogy az készül, amit éppen a piacon kiszemel magának a szakács, a mi kávézókultúránkat meg úgy alakítottuk, hogy azt készítjük, amit kedvünk van kipróbálni. Minden héten a “Zsófi” ajánlat cukormentes, laktózmentes, egészséges, húsáruban csak baromfi jöhet szóba, de inkább a halas, vagy vegetáriánus szendvicsek a jellemzőek. Szilárd ezzel szemben hagyományosan, cukorral képzeli az édességeket és hússal szendvicseket. Közös bennünk a magas minőség iránti igény, és a kísérletező kedv. Itt Győrben sok helyi pékség van, kipróbáltunk többet, eredetileg pékárut szerettünk volna, de rájöttünk arra is, hogy sokkal szebb, finomabb, különlegesebb szendvicseket tudunk készíteni jó fajta kenyerekből, ahol nem korlátoz minket egy-egy zsemle vagy buci alakja és mérete.
A kínálatunkkal van bennünk egyfajta ki nem mondott “népnevelő” szándék: nem tartunk cukros üdítőket, olcsó borokat, és tulajdonképpen a reggelit is narancslé nélkül képzeljük el. Nem azért, mert pl. a narancslé ne lenne finom, de Magyarországon nem terem narancs, és mi itt a mellettünk lévő Csornán készült natúrleveket áruljuk, amik itthon, konkrétan a készítő gyümölcsösében termő gyümölcsökből készülnek: almalé, körtelé, meggylé, baracklé - ezek is finomak reggelire.
Milyen kezdeti nehézségekbe ütköztetek eleinte?
Kezdeti nehézség nagyon sok volt. Illetve csak az volt az elején. Nyilván nem volt egyszerű úgy összeszedni pl. a beszállítókat, hogy meg kellett írni a konkrét üzleti tervet étlappal, beszállítókkal, árakkal úgy, hogy közben a beszállítókkal úgy kellett tárgyalnunk, hogy nincs még cégünk, mert a pályázat miatt nem lehet, és nem is tudjuk, mikor nyitunk, de kábé fél év múlva, pályázattól függően. Aztán ez nem volt olyan nagy baj, egyedül az üzlethelyiség kapcsán. Azt tudtuk, hogy a belvárosban tudunk csak létezni. Itt Győrben a belváros él és az üzletközpontok. A mi profilunk nem képzelhető el egy bevásárlóközpontban, már csak azért sem, mert alap nálunk a kutyabarát hozzáállás, de oda nem engedtek volna be kutyát, mi meg nem tudtuk volna elképzelni, hogy Django, a kutyánk, ne jöjjön velünk dolgozni. A belváros pedig nagyon telített, kevés, számunkra optimális üzlethelyiség van. Aztán csodák csodájára találtunk egyet, jó méretű, jó elhelyezkedésű, jó áron, el sem hittük. Külön jónak tűnt, hogy nem azonnal, csak nyártól akarták kiadni. El sem akartuk hinni, hogy ilyen van, nekünk pont kapóra jött az időhúzás, hiszen mi szeptemberben akartunk nyitni. Persze, ami túl jó, hogy igaz legyen, az általában tényleg nem igaz. Szerződéskötés előtt egy héttel léptek vissza. Addigra volt szándéknyilatkozatunk, belsőépítészeti tervünk a helyiségre és az összes bevételt az ott kialakítható férőhelyek számával kalkuláltuk, ráadásul addigra felmondtuk a munkánkat és kiadtuk a lakásunkat Budapesten, már Győrben béreltünk lakást, mire kiderült, hogy mi dolgoznánk, csak nincs hol. Egy hónapig keresgéltünk. Borzalmas volt, aztán megtaláltuk azt a helyet, ahol most vagyunk. Nem tökéletes a lokáció, mert egy eldugott közben van, de a belvárosban, majdnem tökéletes a méret, csak kicsit kisebb, mint akartuk, de nagyon cuki a környezet, jó az elrendezése az üzletnek, és úgy tűnt, az átalakítás költsége is bele fog férni a keretbe - fodrászatból kellett kávézót csinálni. Aztán nem találtunk szakembereket. Aki elvállalta, az sem jelent meg felvenni a munkát, örökké csúsztunk, a hajunkat téptük. Végül szinte mindent egyedül csináltunk. Lett víz- és villanyszerelő, és Szilárd egyik haverja tudott festeni és gipszkartonozni. Úgyhogy együtt bontottunk, aztán Szilárd glettelt, csiszolt, burkolt, együtt festettek és gipszkartonoztak a haverjával, a pultot mi ketten raktuk össze. A vizes azt mondta, lehetetlen a pult sarkába kézmosót tenni, kicsi a hely. Nem volt lehetetlen, mi meg tudtuk oldani, mert kellett, nem volt más megoldás.10 nap alatt megírtam a szabályzatokat és megszereztem az engedélyeket.
Miket tartotok kulcsfontosságúnak a vállalkozásotok sikerében?
A vállalkozás szerintünk attól lesz sikeres, hogy mi nagyon, de nagyon akarjuk, hogy az legyen. Az elején is kérdezték többen, hogy mi lesz, ha nem jön össze a pályázat, ha nem kapjuk meg a hitelt, meg amúgy. Mondtuk, hogy az nem opció, mi megyünk Győrbe. Annyira akartuk, és tudtuk, hogy így kell lennie, hogy így lett. Persze nagyon és még annál is többet dolgoztunk érte. Nem volt, aki segítsen, pályázatíróra nem tudtunk/akartunk költeni, mellette 12 órában dolgoztunk, hétvégenként. Budapestről jártunk Győrbe a vállalkozói tanfolyamra és én még emellett épp akkor csináltam a másoddiplomámat. Nagyon kemény volt a 2014, de reméljük, 2015-re beérik a munkánk gyümölcse.
A másik, ami szerintünk fontos, hogy ne váljunk alkalmazottá a saját cégünkben. Mivel most mi dolgozunk benne, csak hétvégén van egy segítségünk, nehéz volt az elején úgy kreatívnak lenni, hogy két hónapig, amíg meg nem lett nekünk Heni, heti 7 napon 12 órát dolgoztunk. Aztán elhatároztuk, hogy minden nap töltünk azzal egy órát, hogy a vállalkozáson dolgozunk, nem benne, azon gondolkodunk aktívan, mi legyen a következő lépés.
Mi a jövőképetek 2-3 év múlva?
Két-három év múlva szeretnénk eljutni oda, hogy már van reggeli menü elvitelre és meleg ételt adunk ebédidőben, rendszeresen járunk vásárokra, rendezvényekre kitelepülni, van catering szolgáltatásunk, működik a Spájzunk, ahol az általunk forgalmazott kézműves termékeket és a saját készítésű dolgainkat áruljuk elvitelre. Emellett reméljük, hogy addigra már a következő kávézó nyitásán dolgozunk, én pedig addigra szeretnék anya lenni. Ez mondjuk így, elég soknak hangzik, de ha a tavalyi évet megoldottuk, akkor ez is menni fog.
Mi az az egy, amit javasolnátok a kezdő vállalkozóknak?
Azt javaslom a kezdő vállalkozóknak, hogy higgyenek benne. Mindig. Persze néha van helye az ésszerű kritikának, de az alap koncepcióban nem hiszem. Ha már az elején el lehet bizonytalanítani, akkor nem hiszel benne. Minket az vitt előre, hogy egyik lépést követte a másik és nem volt visszaút, és nem volt olyan opció, hogy nem sikerül. Sokszor a pult alatt Django helyére bekucorodva akartam sírni, és hagyni, hogy elmúljon a probléma, de ez nyilván nem történik meg, menni, menekülni kell előre. Nekünk az nagyon nagy előny, hogy ketten vagyunk, tudunk a másikra támaszkodni, és a közös ötletelésből származnak a terveink. Egyedül nagyon nehéz, nagyon magányos, kell valaki szerintem, akivel meg lehet osztani a terveket, együtt harcolni.
Szentiványi Zsófia, Szemes Szilárd /tulajdonosok/
9022 Győr, Pálffy út 3-5. (Saru köz)
Ők a Fiatal Vállalkozók Országos Szövetségének tagjai! Találkozz vele személyesen, kérdezd meg beszállíthatsz-e hozzá, keresd fel, válj a FIVOSZ sikerközösségének tagjává. Mit ad a FIVOSZ? Ide kattints és válj taggá Te is! http://fivosz.hu/miert-legyel-
