Pintér Betti: „Együtt sokkal erősebbek vagyunk”
Betti két kisgyermek édesanyjaként három évvel ezelőtt hozta létre a KreDencet. A szó hallatán gondolhatnál konyhaszekrényre vagy talán mulatós zenekarra is, de a KreDenc egészen más: a Kreatív Debrecen nevű alkotói kört jelenti. Kezdeményezéséhez mára több mint száz Debrecen-környéki kézműves, fotós, képző- és iparművész csatlakozott, hogy együtt és összefogva népszerűsítsék alkotásaikat.
Azért, mert...
Mindig is vonzottak a termelői, kézműves piacok, fesztiválok, imádom a vásárok lüktető hangulatát. Azt meg mindig kiszúrom, hogy a néhány kiváló minőségű magyar termék mellett leginkább távol-keleti, gyatra tömegcikkeket kínálnak az árusok. Egy téli reggelen eszembe jutott, hogy a környékbeli kézműveseket alkotói piacra kellene „terelgetni”. Hol van ilyen piac? Helyben biztosan nincs. Akkor létrehozok egyet. Ez lett KreDenc. Kutattam az interneten, kerestem a társakat, leveleket gyártottam és küldözgettem, aztán magam is meglepődtem, hogy a többiek mennyire nyitottak voltak, és jóformán azonnal csatlakoztak a kezdeményezésemhez. Senkit nem győzködtem, örömmel jöttek.
Kell egy menedzser...
„Csapatjátékos génekkel születtem”, a véremben van a szervezés. Van egy pedagógusdiplomám, egy grafológus-oklevelem és egy művelődésszervezői végzettségem. Friss diplomásként napközis helyettesítői állást kaptam, onnan elmentem az egyik színházhoz közönségszervezőnek, később pedig a felnőttoktatásban dolgoztam. Mindig is szerveztem valamit, valahol. De mégis mennyivel jobb barátokkal, hasonló gondolkodású társakkal együtt dolgozni! Így erősebbek vagyunk, határozottabban képviselhetjük az álláspontunkat, mint önállóan, és akkor még nem is beszéltem a kedvezőbb bérleti díjakról. Minden szempontból szerencsésebb összedolgoznunk. Havonta szervezem a vásárokat, ahol nagyjából hatvanan aktívan részt veszünk, pedig a többség főállás és család mellett, hobbiból készíti az ékszereket, lakberendezési és dísztárgyakat, bögréket, faládikákat, gyöngyből fűzött virágokat, selyemkendőket.
Hogy párosítható a pörgéshez a selyemfestés?
Hobbiként indult. Sok éve Ausztriában találkoztam először ezzel a „szerelemmel”. Egy hűvös estén kölcsönkaptam a nyakamba egy selyemkendőt, annyira finom volt, le sem akartam venni. Láttam, hogy csinálják, azt gondoltam, ez nekem is menni fog, ha másért nem, ajándékba adom a barátoknak. Haza már selymekkel, festékekkel, kerettel fölszerelkezve érkeztem. Szerencsésnek érzem magam, mert a festés olyan tevékenység, ami mellett remekül lehet pocakot növeszteni, babázni, anyának lenni. Egyetlen pillanatig sem éreztem sosem úgy, hogy a gyesek alatt ne lenne feladatom, tervem vagy a pelenkacserék sorozata miatt beszűkülnék.
Azért kell egy jó időgazdálkodás...
Ahogy nőnek a fiúk, a velük kapcsolatos egyre több feladat engem is pörget. Az idő kevesebb, a teendő meg csak szaporodik, ezért folyamatosan tervezek, osztok, szorzok, hogy mindenre jusson. Nincs időm fölösleges köröket futni, és sosem halogatom a dolgaimat, amikor eszembe jut valami, azt azonnal megcsinálom. A napi feladatokat többnyire úgy válogatom össze, hogy 30-40 percet tudjak egyvalamivel foglalkozni. Mindig blokkokban gondolkodom. Este és hajnalban szakítok magamnak hosszabb és csendesebb időszakokat, ilyenkor tervezek, megcsinálom a marketingfeladatokat, a blogot, a facebookot írom. A világháló szerencsére sosem alszik. Jó érzés, hogy reggel nyolcra a feladatok nagy részével elkészülök. Aludni meg majd ráérek később.
Van-e főtevékenységed?
Mondhatjuk, hogy az anyaság mellett a selyemfestés az, a munkahelyem meg az étkezőasztalunk. Itt festek ugyanis. A kendők mellett a repertoáromat kézzel készített táskák, művészi selyemképek is gazdagítják. A kézműveslétben az alkotás sosem lehet kényszer vagy teher, ez öröm és igazi kihívás. Bár nem mindig egyszerű és könnyű feladat. A felsoroltakon túl értékesítő is vagyok, és még egy csomó szakmát gyakorlok nap mint nap. Egy személyben anyagbeszerző, tervező, modellező, kivitelező szakmunkás, minőségellenőr, csomagoló, üzletkötő, értékesítő, adminisztrátor, pénztáros, könyvelő, sofőr vagyok. Soroljam még?
És ki segít?
A gyerekek gondozásában a férjem, de számíthatok a szomszédokra, a barátokra és a családtagokra is. A holt időket bámészkodással tölteni luxus lenne az én helyzetemben, amíg a gyerekek tornáznak, válaszolok az e-mailekre, a logopédiai váró meg tökéletes az angol házijaim megírásához. Hetente kétszer próbálok mozogni is valamit. Amikor egy pici rés felszabadul a naptáramban, akkor oda keresek egy mozgásórát. Jelenleg így áll össze az életem, hát nem unatkozom!
Úgy hallottam, hogy a vásárokon a látogatók maguk is készíthetnek ajándéktárgyakat.
Ez így igaz. Nagyon sikeres kezdeményezésünk a nyitott műhely. A vásárok ideje alatt, természetesen a segítségünkkel, bárki saját magának festhet selyemkendőt, készíthet ékszereket megtapasztalva az alkotás örömét. „Lélekvasalók” vagyunk: minden újdonsült alkotónk ragyogó arccal, kisimultan indul haza a saját készítésű ajándéktárgyával. A legtöbben aztán újra jönnek, mert az érzést, hogy létrehozol valamit, tényleg nem lehet megunni.
Miben érzed magad a legsikeresebbnek?
Barnikám, a nagyobbik fiam egyszer megkérdezte tőlem: ha meghalok és újra megszületek, akkor is te leszel az anyukám? „Nem tudom” – válaszoltam neki. „Nagyon szeretlek és azt szeretném, hogy mindig te legyél az… mit kell ezért mondani az Istennek?” – kérdezte. „Nem kell mondani semmit, ha nagyon szeretjük egymást, mindig együtt leszünk” – válaszoltam neki, és ezt tudnám mondani neked is a kérdésedre...
Forrás:
Kari Szilvia
