Karácsony a Föld körül

„Ahány ház, annyi szokás”, mondják, és nincs ez másképp ebben az esetben sem, ezért cikkünkben (2 részletben) képzeletben körbe utazzuk a Földet, és bemutatunk néhány olyan országot, ahol az ünnepeket furcsa, néhol érthetetlen hagyományokkal együtt tartják meg.

Grönland

Grönland az egyik legészakabbra fekvő emberek lakta sziget, és annyira kiesik a köztudatból, hogy sokan azt gondolhatják, hogy a keresztény hagyományokhoz „semmi köze”. Ugyanakkor ez nem így van, mivel a legendák egyike szerint a Mikulás is itt lakik, vagy legalábbis itt tölti a „nyári pihenőjét”, nevezetesen Spraglebugtenben.

Az inuit (eszkimó) településeken karácsony alkalmával a családok vendégségbe mennek egymáshoz, együtt töltik az ünnepeket, és olyan fényes csomagolású ajándékokkal lepik meg egymást, mint például a csiszolt rozmár agyar vagy éppenséggel a fókabőr kesztyű. A hagyományos ünnepi fogások is távolinak mondhatóak az európai ízléstől. Egyik ilyen étel a „mattak”, ami nem más, mint bálnabőr, és az alatta húzódó zsírréteg (Beszámolók szerint az íze hasonlít a friss kókuszéra). A „kiviak” nevezetű grönlandi ínyencség az itt honos madarakból készül, a friss húsukat hónapokra fókabőrbe helyezik a bomlás megfelelő szakaszáig. A „suaasat” pedig egy levesfajta, amely fókából, bálnából vagy pedig rénszarvashúsból készítenek. Az ebédet követően az egybegyűltek játszanak, mely során az asztalt körbeülve próbálnak átadni egymásnak a ruhájuk alatt egy nyirkos, nyers kör alakú tárgyat, amely általában egy fagyott tojás rókabőrben.

Szenteste a gyerekek házról házra járnak karácsonyi dalokat énekelve. Később istentiszteletet tartanak, ahova népviseltbe mennek az emberek, a férfiak általában olyan fehér anorákot viselnek, amelyet csak különleges alkalmakkor vesznek fel.

Mivel a szigeten nincsen fenyőfa, így a grönlandiaknak ezt Dániából kell hozatniuk. Itt hagyományosan december 23-án díszítik fel a fát fényes dekorációkkal, gyertyákkal és miniatűr, hagyományos csizma (kamik) formájú díszekkel. Akik pedig nem importált növénnyel szeretnék ünnepelni a karácsonyt, azok tradicionális úsztatott fát díszítenek fel. A településeken közös karácsonyfát is állítanak egy közeli dombra, így mindenki élvezheti az ünnepi hangulatot. További hagyományos dekoráció a csillag, amit az ablakba, illetve a középületekre is kiraknak. Mivel a terület messze északon fekszik, az évnek ebben a szakában a nap soha nem kell fel, így üdítően hatnak a fényes csillagok.

Mivel szigeten a dán és az inuit is beszélt nyelv, így a jókívánságokat kétféleképpen is kifejezhetik. A „kellemes karácsonyi ünnepeket” grönlandiul „Juullimi Ukiortaassamilu Pilluarit”, míg dánul „Glædelig Jul” mondják.

További érdekesség (és a bulizni vágyóknak nagy öröm), hogy mivel Grönland hivatalosan Dániához tartozik, így itt kétszer van Szilveszter. Először este 8 órakor, mikor Dániában búcsúztatják az óévet, és még egyszer éjfélkor, mikor a szigeten is beköszönt az újév. Ezt petárdákkal és tűzijátékokkal ünneplik.

Etiópia

Az Etióp Ortodox Egyház még jelenleg is a Julián naptárt használja, így a karácsony január 7-re esik, ezt nevezik „Ganna”-nak. Sok ember böjtöl Szenteste napján (január 6), míg másnap hajnalban a hagyomány szerint tradicionális ruhába öltöznek, amit „shamma”-nak neveznek, és leginkább a római tógára hasonlít. Ugyan a városiasodás és a globalizáció hatására a nagyobb etióp városokban már egyre kevésbé él ez a hagyomány, azonban vidéken máig ilyen „ünneplőt” vesznek fel az emberek.

A templomok vidéken nem tűnnek ki a többi ház közül, míg a városokban három koncentrikus kör közepén találhatóak. Itt kezdődnek a misék „Ganna” napján, hajnali négy órakor. A belső kör a legfontosabb, ahol a papok a szertartást végzik, a karácsonyi kórus a külső körben található, és minden misére igyekvőnek adnak egy gyertyát, akik ezzel háromszor körbejárják a templomot. Ezek után térhetnek be csak a második körbe, ahol a szertartást hallgatni fogják, és ahol férfiak és fiúk elkülönülten foglalnak helyet a nőktől, lányoktól.

Az etióp gyerekek nagy bánatára sem a „Ganna” sem a „Timkat” alkalmával nem szokás ajándékokat adni, sokkal inkább a templomba járás, az étkezés és a játék ünnepe ez a térségben. Nemzeti ételük egy sós palacsintára emlékeztető, szivacsos, fehér színű, enyhén savanykás kelesztetlen lepénykenyérféle, az „indzsera”.

A korábban emlegetett „Timkat” napján pedig Jézus keresztelését ünneplik. Ekkor a gyerekek ünnepélyes viseletben mennek az Istentiszteletre, a férfiak újra felöltik a „shamma”-t, míg a papok piros-fehér köpenyt, és hímzéssel szegélyezett esernyőt hordanak. A szertartáskor olyan különleges hangszereket szólaltatnak meg, mint a „szisztrum”.

A cikket folytatjuk...