Karácsony a Föld körül II.

Fülöp-szigetek

Mivel az országban a katolikusok aránya 80% körül van (Ázsiában itt a legmagasabb ez a szám), ez a legfontosabb ünnep, így a Fülöp-szigetiek olyan hosszan ünneplik a karácsonyt, amilyen hosszan csak lehetséges, a bevásárlóközpontokban például már szeptemberben elkezdik játszani az ünnepi dalokat. Ugyanakkor fehér karácsony hozzájuk soha nem érkezik meg annak ellenére, hogy december a leghidegebb hónap errefele. Ugyanis gyakorlatilag két évszak váltakozik itt, a csapadékos (június- október) és a száraz (április és május). A december a kettő közt van félúton.

 A kilenc karácsonyi mise közül az elsőt december 16-án tartják, míg az utolsót karácsony első napján. Az ünneplés pedig január első vasárnapján folytatódik később, amikor a három királyokat ünneplik. A karácsony előtti Istentiszteleteket a helyi nyelven  „Misa de Gallo”-nak vagy „Simbang Gab”-nak nevezik. Az ünnep furcsa keveréke a nyugati kultúrának és a helyi szokásoknak, így nekik is van Mikulásuk, karácsonyi fájuk, karácsonyi dalaik. Ugyanakkor olyan népi hagyományok is megjelennek, mint például a nagy népszerűségnek örvendő bambusz ágra akasztott lámpás, amelyet papírral díszítenek. Ez azt a csillagot jelképezni, amely a bölcseket vezette.

A karácsony napja nagyon fontos a helyieknek, egész éjjel fenn maradnak, majd szenteste misére mennek, hogy meghallgassák az utolsó „Simbang Gabi”-t. Ezt követi a „Noche Buena”. Tulajdonképpen ez az a családi szertartás, ahol a barátok, családok összegyűlnek, és együtt ünnepelnek. Ilyenkor számos olyan fogás kerül az asztalra, mint például a „lechon” (sült malac), sonka, gyümölcs saláták, rizs sütemények („bibingka”, „puto bumbong”), különféle édességek és főtt rizs.  

Mivel számos nyelv használatos az országban, így sokféleképpen lehet kellemes karácsonyi ünnepeket kívánni.  Tagalog nyelven „Maligayang Pasko” Ilonggo nyelven „Malipayon nga Pascua”; és Sugbuhanonul „Maayong Pasko” tudjuk jókívánságainkat kifejezni.

Mexikó

Mexikóban december 12-től január 6-ig tart az ünnepi időszak, és kettő hagyomány/karácsonyi játék kiemelkedő fontosságú. Az egyik a „Pastorelas”, ahol a „pásztoroknak” az a célja, hogy eljussanak a kis Jézushoz, miközben útjuk során az ördög többször megkísérti őket, de szerencsére ellent tudnak állni neki, és bevégzik sorsukat.

  A másik a „Posada” (magyarul szállást/fogadót jelent), mely során december 16-tól szentestéig a gyerekek azt a bibliai jelenetet adják elő, mikor József és Mária szállást keresett a népszámlálás elől „menekülve”. Ezekben a hetekben a lakásokat kívülről örökzöldekkel, mohákkal és papír lámpásokkal díszítik. A jelenet során a gyermekek gyertyát és egy deszkát tartva a kezükben énekelnek, szállást kérve éjszakára. A deszkán agyagból megformázott, szamáron ülő Mária és József  látható, ahogy szállást kérnek éjszakára. Míg a dalban a szereplőket elküldik, mondván, hogy nincsen helyük, a valóságban a gyerekek nagyon is szívesen látott vendégek! A házban édességekkel, ételekkel, játékokkal fogadják őket, amire ők hálaimát mondanak.

Minden este más és más házban tartják meg ezt a hagyományt. Szenteste, az utolsó Posada alkalmával megváltozik a táblán a jelenet, ekkor már a jászol és napkeleti bölcsek játsszák a főszerepet. Amikor „megtalálják” azt a házat, ahol befogadják őket, a kis Jézus is megjelenik a deszkán, és közösen misére mennek, ami után tűzijátékokkal ünneplik a karácsony eljövetelét.

Közkedvelt játék ebben az időszakban az úgynevezett „pinata” is. A játék lényege, hogy a mennyezetre akasztanak egy olyan labda formájú papírmasét, aminek hét tüskéje van (ezek a hét fő bűnt jelképezik). A kiválasztott gyermeket többször megforgatják, és a feladat az, hogy egy bottal kilyukassza ezt a figurát. Eredménye pedig „égből hulló édességeső” lesz, amiből mindenki annyit kap, amennyit össze tud szedni magának.

A karácsonyi misztériumok (spanyolul „nacimiento”) is nagyon népszerűek az országban, több helyen is állítanak ilyet, mint karácsonyfát. Nagyon nagy helyet foglalnak el, néhol egy egész szobát, mivel életnagyságúra rendezik be az egészet. A figurákat általában agyagból készítik, és az olyan tradicionális szereplők mellett, mint amilyen Mária, József, „a jászolbéli állatok”, olyan nem igazán odavaló elemek is megjelennek itt, mint például egy tortilla-t készítő nő, vagy éppen egy flamingó… A kis Jézus karácsonykor „kerül a helyére”, míg a Bölcsek hagyományosan vízkeresztkor „érkeznek”.

Szenteste az ünnepi ebédet családi körben fogyasztják el, utána pedig az éjféli misére mennek, amit a Fülöp-szigetiekhez hasonlóan  „Misa de Gallo”-nak hívnak. December 28-án ünneplik az „ártatlan szenteket”, ami nagyon hasonlít a nyugati kultúrkörben tartott április 1-jére. Ekkor azokra az ártatlan csecsemőkre emlékeznek, akiket Heródes parancsára meggyilkoltak. A gyerekeknek ebben az időszakban kétszer is kapnak ajándékot. Egyszer karácsonykor, másodszor pedig január hatodikán a „Királyok napján” („Día de los Reyes”). Ilyenkor hagyományos sütemény a „Rosca de Reyes”, aminek a különlegessége az, hogy egy „csecsemő Jézus” figurát is elrejtenek benne, és aki ezt megkapja, az lesz a kereszt szülője Jézusnak abban az évben.

Az ünnepi időszak február másodikán „Calendaria” fejeződik be, amit stílszerűen újból megünnepelnek.

Görögország

Szenteste a gyerekek (különösképpen a fiúk) az utcára tódulnak, és dobokkal illetve triangulummal kísérve karácsonyi dalokat énekelnek. Gyakran egy modell hajót is visznek magukkal, amely régi hagyomány az országban, és Szent Nikolaszra (Szent Miklós) vezethető vissza, aki az mellett, hogy az ünnepek védőszentje, egyben a hajósok védelmezője is. Amennyiben az ének elnyeri a hallgatók tetszését, pénzzel, szárított fügével, illetve édességekkel jutalmazzák őket.

A hagyományos ünnepi étel a bárány és disznóhús, amelyeket sajttal, gyümölcsökkel, friss zöldségekkel szolgálnak fel. Megszokott karácsonyi édesség a „melomakarono”, amely tojás alakú, olíva olajból,  mézből készülő keksz féleség. Szenteste a gyerekek a világ legtöbb pontjától eltérően nem kapnak ajándékot, erre egészen az újév első napjáig várniuk kell. Ekkor viszont bőségesen részesülnek meglepetésekből, melyeket Nagy Szent Vazul hoz el végül.

A görögöknél a karácsonyi ünnepkörhöz számos legenda, mese és babona kapcsolódik. Úgy tartják például, hogy a Föld mélyén rosszindulatú lények laknak („kalikandzarosz”), akik ebben az időszakban feljönnek az embereket bosszantani. A tűztől azonban rettegnek, így ilyenkor a házi tűzhelyben soha nem alszik ki a láng. Máshol úgy védekeznek ezekkel a rosszindulatú lényekkel szemben, hogy egy dróttal a széleinél fogva felfüggesztett fatálat helyeznek ki a lakásban. A drótról egy bazsalikomszál lóg, melyet a tálba öntött víz táplál. A családból minden nap valaki szentelt vízbe mártja a bazsalikomot, majd az összes szobát enyhén meghinti szentelt vízzel.

Mint az látható volt, a karácsonyt sok helyen, sokféleképpen tartják meg. Ugyanakkor számos olyan visszatérő érték van, amely annak ellenére univerzális, hogy sokszor elfelejtkezünk róla. Ilyen például a békesség, a szeretet és a család fontossága. Ez a karácsony lényege, és legyünk a Föld bármely sarkán is, december végén lényegében ezt ünnepeljük.